My little world. - 1. fejezet

1. Újrakezdés

Február 1. Hétfő.
Számomra a világ legszörnyűbb napja. Első nap az új suliban. Csodálatos. A legtöbb tinédzser ennek örülne hiszen új emberek, akár új élet... de én valamilyen okból kifolyólag nem lelkesedtem. Szerettem a régi életem, számomra csodálatos volt. Az tény, hogy egy barátom sem volt, sem fiúm, de én akkor is imádtam. Megvoltam én magamban is, nem igényeltem a társaságot. Sőt kifejezetten élveztem az egyedüllétet. Hogy miért volt ez? Mert szörnyűséges dolog történt velem 6 évvel ezelőtt. Éppen hazafelé tartottam az iskolából,puszedlit majszoltam, fényes nappal volt. Gyönyörű délután. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki követ. Elkezdtem gyorsabban és gyorsabban haladni. De ő elkapott. És nem puszedlit akart kérni, higgyétek el. Segítségért kiáltottam. De nem jött senki. Az ég világon senki nem volt abban az utcában. Sem egy bolt, sem egy autós. Semmi. Csak én és a támadóm. A sokk kábulatából arra eszméltem hogy csókolgat és próbál hozzáférni a nadrágomhoz. Sikítoztam, hiába, de mégis. A nadrágom lekerült. Következett a pólóm. Széttépte. Pontosan emlékszem az anyag hangjára amint elszakad. Végül minden lekerült. És megtette. Megtette azt, ami a legrosszabb rém álmaimban kísértett. Megerőszakolt. Pár perccel később egy autós hajtott be az utcába. Amekkora szerencsém volt, épp egy rendőr autó volt. Odaszáguldott hozzám, lerángatta rólam a szörnyeteget. A társa hívta a mentőket. Ennyire emlékszem. De ennyi is elég ahhoz, hogy undorodjak minden embertől - a családomat kivéve, persze - mindenkitől. Azelőtt sok barátom volt és a világ leghelyesebb pasijával pont azon a napon jöttem össze. De miután kikerültem a kórházból többet nem tudtam rájuk nézni, nem hogy hozzájuk érni. Így az egész iskola megutált. 1 év után anyu beleunt ebbe és azt mondta:
- Jól van kicsim, elköltözünk. Nem bírom ezt tovább nézni.
- Mit is? - kérdőn felhúztam a szemöldököm.
- A nemtörődömségedet. Azt, hogy nincsenek barátaid, nincsen fiúd, a legtöbb idődet csöndben töltöd olvasással. Csak akkor beszélsz ha kérdeznek, akkor is csak egy-kétszavas válaszaid vannak. Kérem vissza a régi lányom.
- És mégis hova akarsz költözni?
- Valami csendes helyre. Mondjuk mit szólnál ha valahova a tengerpartra költöznénk? Rákeresek az interneten.
- Csak tengerpartra nem. Valahova oda ahol kevés a napfény.
- Rendben. Akkor olyan tengerparti helyre ahol keveset süt a nap.


Így kerültünk La Pushba. Ez egy indián rezervátum az USA-ban. Anyáék teljesen beleszerettek. Engem annyira nem fogott meg.

Reggel hét óra. Kelnem kell. 8-kor iskola. Beleborzongtam ha csak rágondoltam. Kivánszorogtam a fürdőszobába. Még nagyon fáradt voltam. Alig aludtam valamit az éjjel. Mára elhatároztam, hogy nem leszek távolságtartó és egalább egy barátot megpróbálok szerezni. Fogat mostam, a hajamat a fejem búbján lófarokba fogtam. Kész is vagyok. Lementem reggelizni. Cheerios. Hmmm... megkordult a gyomrom. Kiöntöttem egy jó adagot, egy kevés tejet ráöntöttem, épp, hogy megpuhuljon. Annyira elhúztam amennyire csak lehetett. Fél 8-kor végeztem. Anyu már elment otthonról, apa meg főleg. Elsétáltam az rezervátumbeli iskolába. Túl korán beértem. Még húsz perc volt becsöngetésig. Bementem az osztály terembe. Hiba volt. Mindenki benn volt. Ahogy beléptem mindenki elhallgatott és rám bámult. A gyomrom a torkomba ugrott. Elvörösödtem és lesütött szemmel leültem az egyetlen üres helyre. Nagyon jó. Persze, hogy ez is egy fiú mellett volt. Majdnem leestem a székről amikor köszönt.
- Szia. - mondta.
- Szia. - válaszoltam.
- Gondolom te vagy az új lány.
- Segítettek vagy sikerült egyedül rájönnöd?- ajjaj. Luna, az elhatározásod!- szóltam amgamra gondolatban.
- Jólvan na, én csak kedves akartam lenni. De ha ez nem tetszik lehetek bunkó is.
- Sajnálom, alig aludtam és nem szoktam hozzá, hogy... inkább hagyjuk. Ne haragudj.
- Semmi gond. A nevem Jacob Black, a Tiéd?
- Luna Rees. - és önkéntelenül is rámosolyogtam. Viszonozta. Na, ez nem is olyan rossz.
- Szólíts Jake-nek.
-Rendben. - és ismét összemosolyogtunk.
Igazán helyes srác ez a Jake. Barát-szerzés kipipálva.
A nap hátralévő részét vele töltöttem. Haza is együtt mentünk. Kiderült, hogy a szomszédom, így egészen hazáig együtt voltunk. Búcsúzásnál számot cseréltünk. Mosolygott és elköszönt. Vigyorogva mentem be a házba. Anyu arcán zavarodottságot láttam. Rákérdeztem:
- Mi a baj, anyu? - végignéztem magamon hátha valamelyik ruhadarabomat elhagytam. De nem. Minden rajtam volt.
- Te...mosolyogsz? Igen! Mosolyogsz. Hát ez csodás. - azzal ráugrott és magához szorított.
- Esetleg ne?
- De. Ha kérhetem mindig. - és újra magához szorított.
Este Jacob felhívott és csak csacsogott, csacsogott és csacsogott. Nem zavart. Jó érzés töltött el minden lebeszélt perc után. Valószinűleg miután megkapják a számlát nem lesznek ennyire boldogok.
2 éve először szívből mosolyogtam. Nagyon jól esett. Fájó szívvel de elköszöntem Jacobtól.
Kimentem hajat és fogat mosni. Megszárítottam. Az ágyban is vigyorogtam még. Jake nagyon jó hatással volt rám. Alig vártam a másnapot. Azt hiszem legfőképpen Jake miatt.